A vadmacska, házimacska őse feltehetően sivatagi körülmények között fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordulnak. Feltételezések szerint az Észak-Amerikában élő kistermetű vadmacskák legközelebbi rokonai a ma élő háziasított macskáknak.
A macskák kimondottan kedvelik a meleget és a napfényt, sokszor látni amint sütkéreznek a napon. Feltehetőleg ez a szokásuk is a sivatagi őseikre vezethető vissza. Melegebb hőmérsékletet kedvelik igazán. Míg mi emberek a 45 °C-nál magasabb hőmérsékletet nehezen viseljük, a macskák esetében 52 °C- fok ez a határ. Sivatagi őseikre visszavezethető, hogy ha csak rövid időre is de jól tűrik a hőmérséklet ingadozásokat. Vannak olyan fajták, pl. a norvég erdei macsaka vagy a Maine Coon, melyek a időjáráshoz alkalmazkodva vastag szőrzettel rendelkeznek, ez védelmet nyújt számukra a környezeti viszontagságok ellen (hó, eső, köd). És a szélsőséges, nedves, nyirkos időjárás közepette is 38°C körüli hőmérsékleten tartja az állatot. A macskák nagy része kimondottan nem szereti a vízbe merülést, ez alól kivétel a török van fajta, mely kivételesen kedveli a vizet. A macskák ürüléküket a homok alá temetik, vizeletük nagyon sűrű, ez lehetővé teszi, hogy az állat a legtöbb folyadékot megtartsa. Nagyon türelmes állatok ha vadászatról van szó, mivel hosszú ideig képesek mozdulatlanul egyhelyben maradni.